Egy veszteség átélése, a gyász folyamata nem csak arra vonatkozik, aki konkrétan átéli, hanem a környezetére is. Én aggódó szemmel figyeltem a barátaimat, családomat, mert sokszor láttam, hogy nem tudják, mit kezdjenek velem. Ez olyan tesze-tosza, kicsit kínos szituációkat szül, pedig az őszinteség ekkor is megoldás.
Mit tehet a gyászoló családja, baráti köre? Hogyan segítse őket? Mi ilyenkor a jó viselkedés? Saját tapasztalatom alapján foglaltam össze pár jó tanácsot.
Ne sajnálkozz, hanem érezz együtt!
Velem történt egy terhesség és egy vetélés. Mikor terhes voltam, mondták „csak úgy ragyogsz”, „ pont jó korban vagy a terhességhez”, „milyen csinos kismama vagy” stb. Ez könnyű, mert a babavárás az egész világ számára öröm. És akkor bumm, megtörténik a lehetetlen, kiderül, hogy a babám beteg, el kell vetetni, volt-nincs terhesség. A család és a barátok minden történésről értesültek. De a veszteség esetében, sokan lefagytak. Nem tudtak, mit mondani. Ha nem tudsz, mit mondani, akkor inkább nem mondasz semmit? Az én ismerőseim nem így tettek és nagyon hálás vagyok nekik ezért. Nekem nagyon jól esett, mikor ilyesmit írtak: „nem tudom, mit mondjak, de úgy éreztem kell valamit, gondolok rátok sokat, együtt érzek veletek”. Ez az „együttérzés” nagyon jó, nagyon tetszett. Csak megerősített az illető, hogy itt van velem. Nem akart okoskodni, csak a lelkem kezét fogni.
Kérdezd meg: hogy vagy?
Megtörtént a baj és ott ültök egymás mellett. És egy nagy fekete felhőből eső hullik a fejetekre és ti jelentéktelen dolgokról beszéltek, mert a lényegről nem mertek. A kívülálló aggódik, kínban van, szomorú, bármit érezhet ő is, és emiatt nem meri neked felhozni a témát. Azt mondja, fél, hogy ezzel téged megbánt, felzaklat. De valljuk be, ő is fél, hogy egy ilyen kínos, érzelemdús pillanatot hogyan fog kezelni. Elkönyveli, ha felhozza a témát, te kiborulsz, sírni fogsz és a halálról kezdesz beszélni és erre egyikőtök sincs felkészülve. Ugyan már, csak annyit kéne kérdezni, hogy vagy? És annak, akitől kérdezik őszintén válaszolnia. Ha nagyon rosszul, mondja azt, de ha jobban, akkor pedig azt. Nekem a hogy vagy kérdések nagyon jól estek és mindig őszintén válaszoltam.
forrás: http://www.deviantart.com/art/Flower-Surface-87888523
Nem kell tanácsot adnod, csak légy ott!
Tudom, úgy érzed a gyászoló barátod segítségre szorul. Például elment a babája, ezen nem tudsz segíteni. Nincs jó tanács, nincs megoldás. Nem kell mondanod semmi okosat. De attól való félelmedben, hogy nem tudsz tenni semmit, ne tűnj el. Képzeld el, hogy egy csendes tó partján ül egy padon, és te csak mellé ülsz, és nem teszel semmit. Ez pont elég. Nekem jó volt úgy, hogy valaki nem akart okos lenni. Volt, hogy azt mondtam: kérlek, imádkozz értünk vagy gondolj ránk pozitívan, és ő azt mondta így tesz. Ettől többet senki nem tehet a másikért egy ilyen helyzetben.
Ha kér valamit, akkor tedd meg, de ne többet!
Sírnál, a hátát simogatnád, a kezét fognád, a könnyeit törölgetnéd, tanácsokat adnál, de lehet, hogy ő ezt mind nem így akarja. Ezt te akarod így. Ha megkérdezed tőle, mit szeretne, akkor ő kér valamit. És te csak annyit tegyél. Megkér, hogy vidd le a szemetet, amíg ő nincs otthon, hogy menj el egy gyógyszerért, vagy vásárolj be. Bármi lehet. Amit kér, arra szüksége van.
A saját rossz érzéseid miatt ne bántsd meg őt!
Szégyelled, hogy ez történt? Nem tudsz beszélni arról, hogy a lányom, fiam tesóm, akárkim ezt élte át? Miért nehezítenéd a szeretted dolgát a saját félelmeiddel? Légy erős, és az ő érdekében próbáld legyőzni ezeket. Ha például ő tud róla beszélni és nem szégyelli a szomszéd előtt, akkor neked mi okod van rá?
Ne szégyelld az érzékenységed előtte!
Lehet, hogy ő éppen nem sír. Velem is volt ilyen, épp jó passzban voltam és valaki odajött hozzám, és meghatódott, sírt, és éreztem, sőt mondta is, hogy mindjárt abbahagyja, mert nem akar engem is elkeseríteni. Én meg mondtam, hogy sírjon csak nyugodtan. Sírjunk bátran, egymás előtt is! Ha ő is visszafolytja és én is visszafolyton, akkor csak a kínos csend lesz és nem egy őszinte pillanat. A gyászolónak attól már igazán nem lesz rosszabb, ha kicsit elpityerged magad előtte.
http://www.deviantart.com/art/Friends-102900633
Hallgasd meg!
Ne csitítsd őt, ne legyél türelmetlen. Ne mondd neki, hogy most már el kéne felejtened az egészet. Hagy beszéljen róla annyit, amennyit szeretne. A beszéddel is éppen feldolgozza a történteket. A leghelyesebb, amit tehet, hogy kibeszéli. Csak akkor aggódj, ha nagyon sötét, nagyon önpusztító gondolatokat mondd, erre azért óvatosan hívd fel a figyelmét. De az emlékezés nem bűn, ez a lelki emésztés egy formája.
Engedd meg neki az érzelmi hullámokat!
Lehet, hogy egyik nap dühös, a másik nap magába fordul, harmadik nap túl boldog, aztán meg tudna ölni, egyszer programokra szeretne menni, aztán depisen otthon ülni. Ne haragudj rá érte, az érzelmek kavalkádja ez az időszak. Hálás vagyok a családomnak, hogy a legrosszabb napjaimon is szerettek. Te se fordulj el emiatt tőle, légy türelmes, szeresd ekkor is, úgyis hamarosan vége lesz ennek az érzelmi hullámvasutazásnak.
Ami a legfontosabb: az őszinte és tiszta beszéd! Beszélj a rosszról úgy, ahogy a jóról. Nincs miért szégyenkezned. Az érzelmek rendjén valóak, minden embernek vannak érzelmei, és nem helyes, hogy folyton megpróbáljuk eltitkolni őket. A gyász, a veszteség átélése egy különleges lelki folyamat, melyben lehetősége van két embernek egymáshoz közelednie és az egyén is sokkal közelebb kerülhet saját magához. Ha már ezt hozta az élet, éljük meg rendjén valóan, nem félelmektől és szégyentől korlátozva.
Ha érdekelnek az írásaim, kövess Facebook-on is. Ha olvasnál sport vagy életmódváltás témában, kövesd a https://pilatesmaskepp.cafeblog.hu/ blogom. Ha elmesélnéd a saját történetedet, és nem bánnád, ha a blogon megjelenne, írj nekem:csepelyt@gmail.com
Kommentek